Kérdés:

Mit jelent újjászületett kereszténynek lenni?

Válasz:

Mit jelent újjászületett kereszténynek lenni? A szövegrész, ami a Bibliában válaszol erre a kérdésre, az a János 3:1-21. Az Úr Jézus itt Nikodémussal beszél, egy előkelő farizeussal, aki tagja a Sanhedrin-nek (ők a zsidók vezetői). Nikodémus éjjel ment Jézushoz. Kérdéseket akart feltenni neki.

Amikor Jézus beszélgetni kezdett Nikodémussal, ezt mondta: "...Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." (János 3:3-7)

Az "újonnan születni" kifejezés szó szerint "felülről születést" jelent. Nikodémusnak egy valódi szükséglete volt. Arra volt szüksége, hogy a szíve megváltozzon - lelkileg átalakuljon. Az újjászülés Isten cselekedete, amellyel örök életet ad annak, aki hisz (2 Korinthus 5:17; Titusz 3:5; 1Péter 1:3; 1 János 2:29; 3:9; 4:7; 5:1-4, 18). A János 1:12,13 leírja, hogy az "újjászületettség" egyben azt is jelenti, hogy valaki "Isten gyermekévé lesz" a Jézus Krisztusba vetett bizalma révén.

Ezek után jogos a kérdés, hogy "Miért kell valakinek újjászületnie?" Pál apostol az Efézus 2:1-ben azt mondja: "Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt...", a rómaiaknak pedig a a Róma 3:23-ban azt írja, hogy "mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." Tehát azért kell újjászületni, hogy a bűnök meg legyenek bocsátva, és létrejöjjön egy kapcsolat Istennel.

Ez hogyan történik meg? Efézus 2:8,9: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." Amikor valaki "megtér", akkor újjászületett, lelkileg megújult, és most már Isten gyermeke az újjászületés jogán. A bizalom Jézus Krisztusban - aki kifizette a bűn büntetését, amikor meghalt a kereszten - jelenti a lelki "újjászületést". "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (2 Korinthus 5:17a).

Ha Te még soha nem bíztál az Úr Jézus Krisztusban mint Megváltódban, akkor megfontolod a Szent Szellem buzdítását, amint a szívedre beszél? Szükséged van rá, hogy újjászüless. Elimádkozod a megbánás imáját és új teremtéssé leszel ma Krisztusban? "Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." (János 1:12-13)

Ha el akarod fogadni Jézus Krisztust mint megváltódat, és újjá szeretnél születni, akkor íme egy minta-imádság. Ne felejtsd el, hogy ez az imádság, vagy bármely más imádság nem fog megmenteni. Egyedül a Jézusban való bizalom tud megmenteni a bűntől. Ez az ima egyszerűen egy módja annak, hogy kimutasd a hitedet Istennek és megköszönd neki, hogy üdvösséget ad.

"Istenem tudom, hogy vétkeztem ellened és büntetést érdemlek. De Jézus Krisztus átvette a büntetést amit érdemlek, ezért hit által megbocsátást kaphatok. Elfordulok a bűnömtől és benned bízom az Üdvösségért. Köszönöm Neked a Te csodálatos kegyelmedet és megbocsátásodat - az örök életet! Ámen!"

Kérdés :

A Biblia tényleg Isten szava?

Válasz :

A válaszunk erre a kérdésre nem csak azt fogja befolyásolni, hogy hogyan látjuk a Bibliát és annak fontosságát az életünkben, de örök, végleges hatással is lesz ránk. Ha a Biblia valóban Isten szava, akkor kedvelnünk, tanulmányoznunk kell, engedelmeskedve neki és bízva benne. Ha Isten szava, akkor elutasítása egyben magának Istennek az elutasítását is jelenti.

A tény, hogy Isten odaadta a Bibliát nekünk már egy bizonyítéka és illusztrációja az Ő szeretetének. A "kijelentés" egyszerűen azt jelenti, hogy Isten elmondta az emberiségnek, hogy ő milyen és hogy miként lehet megfelelő kapcsolatunk vele. Ezeket a dolgokat nem tudhatnánk ha Isten nem jelentette volna ki őket a Bibliában. Igaz, hogy Istennek ez a kijelentése önmagáról a Bibliában valamivel több, mint 1500 év alatt lett teljes, mégis mindig minden benne volt, ami az embernek ahhoz kell, hogy megfelelő kapcsolata legyen Istenel. Ha a Biblia tényleg Isten szava, akkor végső tekintély a hit, a vallásgyakorlás és az erkölcsök kérdéseiben.

A kérdés, amit fel kell tennünk önmagunknak, az az, hogy honnan tudhatjuk, hogy a Biblia valóban Isten szava és nem csak egy jó könyv? Mi olyan egyedi a Bibliában, ami megkülönbözteti minden más vallási könyvtől? Van bizonyíték rá, hogy tényleg Isten szava? Ilyen típusú kérdéseket kell megválaszolni, hogyha komolyan azt vizsgáljuk, hogy a Biblia saját állítása szerint Isten szava, ő ihlette, és teljesen elegendő a hit és a mindennapi élet problémáira.

Afelől nem lehet kétségünk, hogy a Biblia önmagát Isten szavának tartja. Ez tisztán kiderül olyan versekből, mint például a 2 Timóteus 3:15-17 - "mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

A kérdés megválaszolásához belső és külső bizonyítékokat kell keresnünk. A belső bizonyítékok a Bibliában vannak és úgy bizonyítják annak isteni eredetét. Az egyik ilyen belső bizonyíték a Biblia egysége. Igaz, hogy 66 önálló könyvből áll, amiket három kontinensen írtak, három különböző nyelven, kb. 1500 év alatt, több mint 40-en (akik teljesen különböző emberek voltak), a Biblia mégis egységes könyv elejétől a végéig ellentmondások nélkül. Ez az egységesség egyedülálló bármely más könyvhöz képest és bizonyítéka annak, hogy az embereket Isten mozgatta olyan módokon, hogy az ő saját szavait írják le.

Szintén belső bizonyítékok a Biblia isteni jellegére a lapjain található próféciák. A Bibliában több száz részletes prófécia szerepel önálló nemzetek, mint például Izrael jövőjéről, városok jövőjéről, az emberiség jövőjéről és annak az eljöveteléről, aki a Messiás, a Megváltó, de nem csak Izrael, hanem minden benne hívő számára. Más próféciákat tartalmazó könyvvel, például Nostradamus könyveivel ellentétben a biblai próféciák mindig nagyon részletesek és soha nem bizonyultak hamisnak. Több, mint háromszáz próféca szerepel Jézus Krisztusról csak az Ószövetségben. Nem csak az volt előre megmondva, hogy hol és milyen családba fog születni, de az is, hogy meg fog halni és három nap múlva fel fog támadni. Egyszerűen nincs más logikus módja a beteljesült próféciák magyarázatának, csak azoknak isteni eredete. Nincs még egy olyan vallási könyv, amelyikben ennyi és ilyen stílusú prófécia lenne, mint a Bibliában van.

A harmadik belső bizonyíték a Biblia isteni eredetére annak ereje és hatalma. Ez a bizonyíték szubjektívebb, mint az előző kettő, mégis nagyon erős tanúja a Biblia isteni származásának. A Bibliának olyan hatalma van, amilyen semmilyen más könyvnek nincsen. Az ereje legjobban abban látszik, ahogyan számtalan életet megváltoztatott az olvasása. Drogosok gyógyultak meg általa, homoszexuálisok szabadultak meg, eltévedtek és elcsigázottak változtak meg, veszélyes bűnözők alakultak át, bűnösök lettek rendreutasítva, a gyűlölet szeretetre fordult a Biblia által. A Biblia erőteljes, átalakító hatalommal rendelkezik, aminek egyetlen magyarázata, hogy valóban Isten szava.

A belső bizonyítékok mellett külső bizonyítékok is alátámasztják a Biblia isteni voltát. Ezek egyike a Biblia történelmisége. Részletesen leír történelmi eseményeket, amelyeknek pontosságát és igazságtartalmát ugyanúgy meg lehet vizsgálni, mint más történelmi dokumentumokét. A régészeti kutatások és más történelmi feljegyzések is újra meg újra bebizonyítják, hogy a Biblia pontos és igaz. A rengeteg ásatás és a sok kézirat miatt a Biblia az Ókor legjobban dokumentált könyve. A tény, hogy a Biblia pontosan ír le történelmileg bizonyítható történéseket, jól jelzi annak igazságosságát akkor is, amikor vallásos alapelvekkel foglalkozik; ez is bizonyítja, hogy Isten szava.

Egy másik külső bizonyítéka annak, hogy a Biblia valóban isteni eredetű, az az emberi írók egységessége. Mint már korábban említettem, Isten sokféle embert használt, hogy leírják az Ő szavát nekünk. Ha tanulmányozzuk ezeknek az embereknek az életét, nincs okunk feltételezni, hogy ne lettek volna őszinték. Az életükből az látszik, hogy meghalni és készek voltak (akár gyötrelmes halállal is) a hitükért, tehát egyértelmű, hogy ezek az egyszerű, de őszinte emberek valóban hittek benne, hogy Isten beszélt hozzájuk. Azok, akik az Újszövetséget írták, és még sok más hívő (1 Korinthus 15:6) is tudta, hogy az üzenetek igazak, mert látták Jézus Krisztust, időt töltöttek vele miután feltámadt a halálból. A feltámadott Krisztus átváltozása óriási hatással volt ezekre az emberekre. A félve bujkálás helyett hajlandóak lettek meghalni Isten üzenetéért, amit Ő kijelentett nekik. Az életük és haláluk is bizonyítja, hogy a Biblia Istan szava.

Még egy külső bizonyíték a Biblia elpusztíthatatlansága. Fontossága miatt és mert Isten szavának tartották több rosszindulatú támadásnak és elpusztítási kísérletnek volt kitéve, mint a történelem bármely más könyve. A korai római császároktól, például Diocletianus-tól kezdve a kommunista diktátorokon át egészen a modern kori ateistákig és agnosztikusokig kiállta a Biblia a támadásokat, és támadóit túlélve napjainkban a világ legszélesebb körben kiadott könyve lett.

Az idők során a szkeptikusok a Bibliát mitológiának tartották, de a régészet bebizonyította történelmiségét. Az ellenségei támadták, mint primitívet és idejétmúltat, de erkölcsei, törvénnyel kapcsolatos felfogásai és tanításai pozitívan befolyásolták a társadalmakat és kultúrákat az egész világon. Most is támadja a tudomány, a pszichológia és a politikai mozgalmak, mégis ugyanolyan igaz és hasznos ma, mint amikor írták. Számtalan életet és kultúrát megváltoztatott ez a könyv az elmúlt 2000 évben. Akárhogy támadták, próbálták elpusztítani vagy hiteltelenné tenni, a Biblia ugyanolyan erős, igaz és élő a támadások után, mint előttük. A pontossága, ami megmaradt minden támadási és hamisítási kísérlet ellenére, egyértelműen bizonyítja, hogy Isten szava. Nem lenne szabad meglepődnünk rajta, hogy bárhogyan is támadják a Biblia, mégsem változik, mégsem sérül.

Végülis Jézus mondta "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." (Márk 13:31) A bizonyítékok megvizsgálása után bárki kétségek nélkül kimondhatja, hogy "Igen, a Biblia valóban Isten szava."

Kérdés :

Honnan tudhatom, hogy mi Isten akarata az életemben?

Válasz :

Két kulcsa van Isten akarata megismerésének egy adott szituációban. (1) Legyél biztos benne, hogy amit kérsz, vagy amit tenni szeretnél az nincs megtiltva a Bibliában. (2) Abban is légy biztos, hogy amit kérsz vagy tenni akarsz, az Isten dicsőségét és a te lelki növekedésedet szolgálja. Ha ez a kettő igaz, és Isten mégsem adja meg, amit kérsz, akkor valószínűleg nem Isten akarata, hogy azt megkapd. Vagy talán csak várnod kell egy ideig rá. Néha nehéz megtudni Isten akaratát. Az emberek azt szeretnék, hogy Isten mondja meg nekik, hogy mit tegyenek - hol dolgozzanak, hol éljenek, kivel házasodjanak össze, stb. Róma 12:2 - "...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes."

Isten ritkán ad az embereknek közvetlenül és pontosan információkat. Inkább hagyja, hogy meghozzuk a saját döntéseinket a dolgainkban. Az egyetlen döntés, amit Isten nem akar, hogy meghozzunk, az egy bűn elkövetése vagy ellenállás az ő akaratának. Isten olyan döntéseket szeretne tőlünk látni, amik egyetértésben vannak az Ő akaratával. Tehát honnan tudhatod, hogy mi Isten akarata számodra? Ha közel jársz az Úrhoz és valóban szeretnéd az ő akaratát az életeden, akkor Isten a vágyait a szívedbe fogja ültetni. A kulcs az, hogy Isten akaratát akard, ne a sajátodat. "Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsoltárok 37:4) Ha a Biblia nem beszél ellene és hasznos számodra lelkileg, akkor a Biblia "engedélyt" ad rá, hogy dönts a szíved vágya szerint.

Kérdés :

Elvesztheti-e egy keresztyén ember az üdvösségét?

Válasz :

Mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, a „keresztény" kifejezés meghatározását kell megadnunk. Nem az a keresztény, aki elmondott egy imát, egy rendezvényen előrement egy felhívásra vagy keresztény családban nőtt fel. Mindezek része lehetnek a keresztény átélésnek, de nem ettől lesz valakiből keresztény. Az az ember keresztény, aki hit által elfogadta Jézus Krisztust, mint egyetlen megváltóját, és teljes egészében rábízta magát (János 3:16; Cselekedetek 16:31; Efézus 2:8-9).

Tehát ezt szem előtt tartva, vajon elvesztheti egy keresztény ember az üdvösségét? Talán e fontos kérdés megválaszolásának legjobb módja az, ha megvizsgáljuk, hogy a Biblia szerint mi történik az üdvösségre jutáskor, és mit vonna így maga után az üdvösség elvesztése. Íme, néhány példa:

A keresztény ember új teremtés. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre" (2 Korinthus 5:17). Ez az igevers arról szól, hogy aki „Krisztusban van", az teljesen új teremtéssé lett. Ha egy keresztény elveszítené az üdvösségét, akkor az új teremtést vissza kellene fordítani.

A keresztény ember megváltott. „Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén" (1 Péter 1:18-19). A „megváltott" szó arra utal, hogy történt valamiféle vásárlás, kifizettek valamilyen árat. Ahhoz, hogy egy keresztény elveszítse az üdvösségét, magának Istennek vissza kellene vonnia a megfizetett árat, Krisztus drága vérét.

A keresztény ember megigazult. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róma 5:1). A „megigazít" jelentése: „igaznak nyilvánít". Mindenkit „igaznak nyilvánít" Isten, aki elfogadja Jézust megváltójának. Ahhoz, hogy egy keresztény ember elveszítse üdvösségét, Istennek vissza kellene vonnia, amit már kinyilvánított.

A keresztény ember ígérete az örökélet. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). Az örökélet az Istennel a mennyben töltött örökkévalóság. Azt ígéri Isten, hogy „Higgy, és örök életed lesz." Ahhoz, hogy egy keresztény elveszítse az üdvösségét, el kellene venni tőle az örökéletet. Ha azt ígérte Isten egy kereszténynek, hogy örökké élni fog, akkor hogyan szeghetné meg ígéretét és vehetné el az örökéletet?

A keresztény ember számára garantált a megdicsőülés. „Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róma 8:30). Amint a Róma 5:1-ben is láttuk, a megigazulás a hitre jutás pillanatában végbemegy. A Róma 8:30 szerint a megdicsőülés mindazok számára biztosított, akiket Isten megigazított. A megdicsőülés azt jelenti, hogy a keresztény ember tökéletes, feltámadt testet kap a mennyben. Ha egy keresztény ember elvesztheti az üdvösségét, akkor a Róma 8:30 téved, mert akkor Isten nem garantálhatja mindenkinek a megdicsőülést, akit ő eleve elrendel, elhív és megigazít.

Számos illusztrációt lehetne még bemutatni arról, mi történik az üdvösségre jutáskor. Ez a néhány is bőségesen elegendő ahhoz, hogy egyértelmű legyen előttünk, hogy a keresztény ember nem veszítheti el az üdvösségét. Ha az üdvösség elveszíthető lenne, akkor hatálytalanítani kellene a legtöbb dolgot - ha nem az összeset -, ami a Biblia szerint Jézus Krisztus befogadásakor velünk történik. Az üdvösséget nem lehet visszafordítani. A keresztény embert nem lehet „új-teremtésteleníteni". A megváltás nem érvényteleníthető. Az örökéletet nem lehet elveszteni úgy, hogy az továbbra is örök maradjon. Ha egy keresztyén ember elvesztheti üdvösségét, akkor Istennek vissza kellene vonnia szavát és meg kellene gondolnia magát - ez pedig kettő olyan dolog, amiről a Szentírás azt állítja, hogy nem történik meg vele.

A két leggyakoribb ellenvetés azzal kapcsolatban, hogy egy keresztény ember nem veszítheti el az üdvösségét:

1) Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akik folyamatosan erkölcstelen életet élnek? és

2) Mi a helyzet azokkal a keresztyénekkel, akik később már nem hisznek, és megtagadják Krisztust?

A két ellenvetésben a „keresztény" szó hibádzik. A Biblia szerint egy valódi keresztény nem él folyamatos erkölcstelenségben (1 János 3:6). A Biblia szerint, ha valaki elhagyja a hitet, akkor ezzel azt bizonyítja, hogy soha nem is volt valódi keresztény (1 János 2:19). Ezért egyik ellenvetés sem helytálló. A keresztények nem élnek folyamatos erkölcstelenségben, és nem tagadják meg a hitet és Krisztust. Ezek a cselekedetek azt bizonyítják, hogy soha nem is váltattak meg.

Nem, egy keresztény ember nem veszítheti el az üdvösségét. Semmi sem választhatja el a hívő embert Isten szeretetétől (Róma 8:38-39). Semmi sem ragadhatja ki a hívő embert Isten kezéből (Róma 10:28-29). Isten hajlandó is és képes is biztosítani és fenntartani az üdvösséget, amit odaadott. Júdás 24-25: „Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen."

Kérdés :

Hogyan lettek az emberek megváltva mielőtt Jézus meghalt?

Válasz :

Az ember elbukása óta a megmenekülés alapja mindig is Krisztus halála volt. Senki, akár a kereszt előtt, akár a kereszt óta nem nyerhetett megváltást a világtörténelem azon sarokpontja nélkül. Krisztus halála fizetség volt mind az ószövetségi hívők múltbéli bűneiért, mind az újszövetségiek jövőbeli bűneiért.

A megmenekülés (megváltás) feltétele mindig is a hit volt. A megváltást remélő hit tárgya pedig mindig is Isten volt. A zsoltáros ezt írja: "Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!" (Zsolt 2:12). Az 1 Mózes 15:6 azt mondja, hogy Ábrahám hitt Istenben, és hogy ez a hit elegendő volt Istennek, hogy őt igaznak tekintse (lásd még: Róma 4:3-8). Az Ószövetség áldozati rendszere ugyanis nem vette el a bűnt, amint azt a Zsidók 9:1-10 világosan tanítja. Azonban előremutatott arra a napra, amelyen Isten Fia kiontja vérét a bűnnel telt emberiségért.

Az, ami az eltelt évezredek alatt megváltozott, csupán a hivők hitének tartalma. Isten az alapján várja el, hogy miben higyjünk, hogy mennyi nyilatkoztatott ki számunkra egészen napjainkig. Ezt hívják teológiai kifejezéssel szólva a reveláció progresszivitásának, azaz a kinyilatkoztatás folyamatosságának. Ádám abban az ígéretben hitt, amelyet Isten az 1Mózes 3:15-ben adott neki, hogy az asszony magva le fogja győzni a Sátánt. Ádám hitt Istennek, s ezt demonstrálta is azzal, hogy társának az Éva nevet adta (20. vers). Az Úr pedig azzal jelezte elfogadását, hogy állat bundájába takarta be őket (21. vers). Azon a ponton ez volt minden, amit Ádám ismert, de hitt benne.

Ábrahám is olyan mértékben hitt Istenben, ahogy az igéreteket és a kinyilatkoztatást kapta Istentől az 1 Móz 12-ben és 15-ben. Bár Mózes előtt nem volt Szentírás, mégis az emberiség felelős volt abban, amit Isten már kinyilatkoztatott. Az Ószövetségi korban a hívők azért jutottak megváltáshoz, mert hitték, hogy Isten egy nap megoldást szerez bűn-problémájukra. Ma pedig már visszatekintünk, és hisszük, hogy Isten már megoldást talált vétkeinkre a Golgotán (János 3:16; Zsidók 9:28)

Mi van ugyanakkor azokkal a hívőkkel, akik Krisztus kortársai voltak ugyan, de még kereszthalála és feltámadása előtt éltek? Vajon megértették a teljes képet Jézus bűneik miatt elszenvedett kereszthaláláról? Szolgálatának késői szakaszában "Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia." (Máté 16:21) Mi volt tanítványai reakciója? "Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: ‘Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!' " (16:22). Péter és a többi tanítvány nem ismerték a teljes igazságot, mégis övék lehetett a megváltás, hiszen hitték, hogy Isten megoldást tud nyújtani bűn-problémájukra. Még nem igazán tudták, hogyan fogja ezt Ő megtenni, ugyanúgy mint Ádám, Ábrahám vagy Dávid sem tudták, mégis hittek Istenben.

Ma már sokkal bővebb kinyilatkoztatás áll rendelkezésünkre mint azoknak, akik Krisztus feltámadása előtt éltek. Ismerjük a teljes képet. "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette." (Zsid 1:1-2) Megváltásunk továbbra is Jézus Krisztus kereszthalálára alapul, továbbra is hitünk a megváláts követelménye, és hitünk tárgya még most is Isten. Ma már hitünk tartalma az, hogy Krisztus meghalt bűneinkért, hogy eltemették, és hogy harmadnapra feltámadt (1Kor 15:3-4).

Oldal: Kérdések - Válaszok
2011 Az áttörés éve az egész világon - © 2008 - 2024 - attoreseve.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat