Charles Cowan

(Rhema Bibliaiskolát végzett pásztor)

A hitről mindenkinek más jut az eszébe. Ha szóba kerül, az emberek arról beszélnek, hogy milyen gyülekezethez, egyházhoz tartoznak. Pedig az Isten szerinti hit sokkal több. Én most a megalkuvás nélküli hitről fogok beszélni.

Nagyon könnyű kompromisszumot kötni, amikor vihar van az életedben, könnyű lejjebb adni a viharos tengeren. Ha nem töltesz időt azzal, hogy a hiteddel kapcsolatos véleményedet végiggondolod, könnyen kompromisszumot köthetsz a próbák, kísértések kellős közepén. (Lehet, hogy már rájöttél - ezek bizony jönnek.)

Pásztor vagyok egy gyülekezetben, és sokszor fordultak már hozzám, imádkozzam azért, hogy ne jöjjenek próbák, kísértések. De ebben a földi életben ezeket elkerülni bizony lehetetlen. Fontos viszont: mindennap tudnod kell, hogy mire akarod tudatosan irányítani a hitedet, és mindennap építened kell azt. Ez pedig egy folyamat. Ne elégedj meg, ha a hited egy bizonyos szintet elért, s ne engedd, hogy ott megálljon, mert jöhetnek olyan helyzetek, amelyek meghaladják azt. Szükséges, hogy amikor a próbák, kísértések jönnek, a hited meghaladja azokat. Az évek alatt megtanultam: a hitet nem lehet azonos szinten tartani. Vagy erősödik, vagy gyengül.</p><p>Másik igazság: a hitedben nem érhetsz el olyan szintet, ahonnan ne tudnál feljebb menni. Ha viszont nem gyakorlod mindennap, akkor egyszer csak elkezd gyengülni. Sőt, a képességed arra, hogy megértsd és meglásd a hittel kapcsolatos dolgokat - is meggyengül, ekkor már a hited állapotát sem tudod megállapítani.

A harmadik: a hit nem olyan dolog, amit szükség idején levehetsz a könyvespolcról. A hit egy életstílus, ami alapján élsz. A hit magként hullik be a szellemedbe, és életstílussá kell, hogy váljon. Akár hatalmas vihar van körülötted, akár teljes csönd, mindenkor hitben kell élned.

A hit nem csupán cselekedet, amit néha teszel, hanem egy reggeltől estig tartó életgyakorlat, életvitel. Ha a hitet megnézed, közelebb van a hűség szóhoz. Isten hűséges, nem fog változni. Mert Ő hűséges Isten. Így kell az életünkben is lenni: hűségesnek kell lennünk, és a hitünknek nem szabad változni és kompromisszumot kötni. Nem érdekes, hogy milyen szelek, viharok közé kerülünk, hogy az ördög, vagy az emberek mit mondanak - erősek vagyunk hitben, és este vagy holnap délután szintén erősek leszünk. Reggel hitben felkelünk, és nem fogunk kompromisszumot kötni, akármi is történik! Mert az ígéretek hozzád tartoznak, és Jézus Krisztus neked szerezte meg azokat kereszthalála és feltámadása által, hogy azok örököse legyél. Nem fogsz kompromisszumot kötni, és nem fogsz megelégedni semmivel, ami kevesebb ennél. Ráadásul a próbák között örömnek fogjátok tartani azokat, függetlenül attól, hogyan érzitek magatokat. Nagy örömnek tartjátok!

Nem bábu vagy, hanem a bensődben vagy megalapozva. S nem az alapján döntesz, ami körülvesz téged, hanem a bensődben megalapozott hited alapján. Sátán rá fog jönni, hogy ő a vesztes, és te is tudod ezt. És neked mindenre van erőd Jézus Krisztus által, és te uralkodsz az életed minden körülménye fölött. Ez a fajta hit az, amire szükséged van. Ez az a hit, amivel reggel kikelsz az ágyadból. Ahelyett, hogy azt várnád, hogy már megint milyen bajt kever neked az ördög, te fogod őt kétségbeesésbe kergetni.

Az első dolog, amit erről a fajta hitről tudnod kell: Istennel nem tudsz alkudozni a hiteddel, vagy az életstílusoddal kapcsolatban. A hited nem alku tárgya. Isten szól neked, hogy mit tégy, te valami mást javasolsz, és azt gondolod, hogy valahol középen megalkusztok azzal a felkiáltással, hogy adok én is egy kicsit, visszavesz Ő is egy kicsit - a világban így oldjuk meg a konfliktusokat. Adsz egy kicsit, és nyersz egy kicsit. Igaz, hogy Isten megmondta, mit tegyek, én azonban helyette inkább megnézek egy futballmeccset, vagy elmegyek vacsorázni - egy kis kompromisszumot kötök itt-ott, Isten is enged, és így mindenki elégedett lehet. Pedig ebben az esetben senki sem boldog.

Ha csak a problémáidat sorolod Istennek, ezzel azt fejezed ki, hogy milyen sötét helyzet vesz körül. Úgy gondolod, ha még egy kicsit sírsz neki, előbb-utóbb meghatja Őt a nehéz helyzeted, és végre beavatkozik. De neki megvan a válasza a helyzetedre. Igazából Ő azt szeretné, ha emlékeztetnénk Őt ilyenkor az ígéreteire.

A hit nem alku tárgya, Isten döntését nem tudod megváltoztatni csak azért, mert éppen most rossz helyzetben vagy, amiben semmi örömöd nincs. Még az sem elég hogy megváltoztassa a döntését, ha próbálod Őt meggyőzni arról, hogy ebben a helyzetben semmi reményed a változásra. Ugyanakkor nem teszed azt, amit az Úr kért tőled. S azt hiszed, hogy végül középtájon megegyeztek, és majd csak beavatkozik.

De meg kell értened: csak Isten szerinti módon tud a hited működni. Nincs más út. A hited működésére vagy az Isten szerinti út van, vagy semmilyen. Isten szerinti mód például, hogy minden gondomat az Úrra vetem, mert neki gondja van rám. Az nem jó sorrend, ha csak azt várod: Uram, gondoskodj rólunk! A jó sorrend, ha azt mondod: Uram, minden gondomat Rád vetem - és Ő gondoskodik rólad! Kenneth Hagintől kérte egy hölgy, imádkozzon azért, hogy az Úr legalább csak a felét vegye el a gondjainak. De nekünk MINDEN gondunkat Reá kell vetnünk. A hit így tud működni. Amikor az Úrra veted végre minden gondodat, világosság gyullad benned, és a nyomások eltávoznak. A terhek felemelkednek, és öröm költözik a szellemedbe. S tudod, miért leszel boldog ilyenkor? Mert az Úr elvette a gondodat. A hited feladata, hogy a gondjaidat az Úrra vesd, az Ő feladata pedig, hogy elvegye ezeket. Ő tudja, mit tegyen ezekkel. Ezért kell teljes örömnek tartani a próbákat és kísértéseket, mindezek kellős közepén. Mert megtanultuk, hogy a hitünk feladata mi: Reá vetni minden gondunkat, terhünket.

Második gondolat a hitről: a hitet te nem birtoklod, hanem a hit birtokol téged. Ne vedd ki a szövegkörnyezetből. Szükséged van arra, hogy a hited birtokoljon téged. A hit nem egy „hogyan kerüljünk ki a bajokból" c. társasjáték. A hit arról szól, hogyan éljünk, hogyan járjunk az életünkben mindenféle aggodalmaskodás és izgatottság, idegeskedés nélkül. Te is tudod, mindenkinek jó oka van arra, hogy idegeskedjen. Minden nap jönnek olyan dolgok, amik miatt ezt tehetné. Mindenütt vannak problémák, mindenütt vannak nehézségek. De a hívő képes a hite által minden gondját az Úrra vetni, mert tudja, hogy Neki gondja van rá. A nem hívő nem képes. Alázd meg magad azért a Mindenható hatalmas keze alatt, hogy Ő alkalmas időben felemeljen téged azáltal, hogy Reá veted minden gondodat. Miért? Mert neki gondja van rád.

Tudod mit jelent ez? Hogy Isten szeret téged ma is. Nem tudsz többet tenni azért, hogy Ő jobban szeressen téged, és ha ostobább vagy, akkor sem tud kevésbé szeretni. Ez persze nem azt jelenti, hogy bűnöket kövess el, mert úgyis szeret téged! Hanem azt, hogy szeret téged, az Ő szemeiben te egy csodálatos arany alma vagy. S elküldte Jézus Krisztust, hogy megváltson, megmentsen, visszavásároljon téged. Ő szeret, és gondoskodni akar rólad. Ő a te megjutalmazód, aki harcol a csatáidban, akinek gondja van rád, aki elveszi az aggódásaidat, idegességeidet, hogy olyan életet tudj élni, ami tele van hittel! Hogy az életed folyamán mindig örömmel légy tele. Tehát nemcsak a bajok, gondok idején van szükséged hitre, hanem a gondolataid, szavaid, cselekedeteid hittel kell, hogy tele legyenek MINDENNAP. Mindennap, minden reggel, amikor felkelsz, így kell tenned, s ez bizony fegyelmezettséget követel tőled. Ahhoz, hogy mindennap így tudj élni, fegyelmezned kell magad. Minden gondolatot foglyul kell ejtened a Krisztusnak való engedelmességre.

A 25,4. zsoltár: Útjaidat, Uram, ismertesd (mutasd) meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Bizony, gyakran imádkoznak keresztények úgy, hogy Uram, mutasd meg az útjaidat - de nem veszik kézbe a Bibliát! Pedig ha kíváncsi vagy az Úr akaratára, a Bibliában találod meg azt. Te sem a kivételek közé tartozol, akiknek Isten kizárólag jeleken és csodákon keresztül akarna szólni, anélkül, hogy a Bibliát kézbe vennéd. Bizony oda kell menned, és olvasnod a Bibliát mindennap, amely megmagyarázza Isten útját. Olvasd mindennap! Megismerheted Isten útját, akaratát belőle az életedre. S ahogy olvasod, és elmélkedsz az Igén, a Szent Szellem szólni fog a szívedhez, beszélni fog az életedről, megmutatja a szükséges dolgokat neked. Feltétlenül oda kell menned a Bibliádhoz. Nem fogja rögtön a legapróbb részleteket is elmondani, de kezd el ma, és Isten is elkezdi mutatni neked az Ő útját.

„Taníts ösvényeidre", vagyis a te viselkedésedre, életmódodra, hogy milyen módon éljek, hogyan viseljem magam. Ha ezt kéred, az első dolog, amit meg fog tanítani neked: hogyan éld a hit-életedet. Hogyan viselkedj hitben. Meg fogja mutatni neked a hit-mintákat. hogyan tudsz hitben reagálni bizonyos dolgokra. Megmutatja az Ő útját neked. Azokat a viselkedésbeli mintákat, ahogy el kell kezdened hitben élni. Ha elkezdesz végre elmélkedni Isten Igéjén, azt olvasni, a gyakorlatba átültetni, akkor az Ige elkezdi birtokba venni az életedet. Amikor a hit útjára rálépsz, az válik a természeteddé. Az a hit-út, ahogyan válaszolsz az élet kihívásaira, ahogy beszélsz, ahogy cselekszel, ahogy a körülményekkel szembesülsz. Amikor az Úr elkezd tanítani, akkor először az elmédben kezd el rendet rakni. S az értelmed kezdi megragadni ezeket a dolgokat, és az elméd kezd el megújulni. Ő el fogja mondani, hogyan viselkedj, cselekedj, ha az ellenség jön ellened. S ilyenkor már azt tudod mondani: nincs elég erőd ördög ahhoz, hogy felrobbantsd a házamat, hogy szelet gerjessz ellenem. Te nem az vagy, akinek hite van, aki azt tudsz tenni velem, amit akarsz. Nem tudsz bejönni az ajtón, sem a kéményen, mert nincs hited. Ez egy hit-ház. Mert én vagyok az, aki Isten szellemével vagyok betöltve, aki hittel vagyok betöltve, hatalmas vagyok szellememben, cselekedeteimben, az Úrban. És nagy örömnek tartom, hogy te próbába akarsz vinni. Felforgatom az egész napodat ördög és győzök!

Ézs1,18: No jertek, törvénykezzünk (észérveket mérjünk össze, okoskodjunk együtt -ang.ford-ban), azt mondja az Úr! Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Amikor az Úr azt mondja: törvénykezzünk, akkor ezzel azt mondja: gyere, és az Igémmel kapcsolatban okoskodjunk. Vagyis arról, hogy Isten mit is mondott az én helyzetemmel kapcsolatban az Igéjében.

A hit tehát nem alku kérdése. A legnagyobb veszély az, ha az emberek a hit életükben kompromisszumot kötnek egy rossz életstílussal. A megvallásuk még helyes is lehet, de az életstílusuk nem jó. Pedig a helyes sorrend: először az életstílusod legyen megfelelő, utána a megvallásod. Amikor az életedet megfelelő módon éled, akkor a megvallásaid ezt megtámogatják. El kell érnünk, hogy a hitünk minket birtokoljon. A próbák és kísértések között soha ne kössünk kompromisszumot a hitünkkel kapcsolatban.

Ha úgy tűnik, hogy nem fogsz győzni, nem lesz áttörés, hogy nincs kimenekedés, ha az emberek azt mondják, vége, nincs reményed, és a körülményeid úgy elhatalmasodtak, hogy minden arra utal, a győzelem elveszett - a Biblia erre azt mondja: a hited minden utadban diadalra vezet a Krisztus Jézusban. Mindig győzelmet ad neked. S hiába néz ki úgy, hogy a győzelem elérhetetlen, hogy mások jobban állnak mint te. Mit teszel ilyenkor? Megállsz, a hiteddel felfegyverkezve, és nem kötsz kompromisszumot. Soha ne fordíts hátat, ne fordulj vissza. Miért? Mert ha Isten Igéjébe vetetted a hited horgonyát, és a hited az életstílusod lett, akkor a vihar nem tud legyőzni, és Isten hamarosan győzelmet hoz és áttörést. A vihar nem tart örökké. Le kell, hogy csendesüljön! És úgy fogsz kijönni belőle, mint a megtisztított arany a tűzből. Győzelmi zászlóval fogsz belőle kijönni, nagyobb hittel, úgy, hogy tudod: a hited működik, és tudod, hogy a te Istened hűséges! És ha úgy tűnik is, hogy elfeledkezett rólad, akkor tudd meg, hogy erről szó sincs! Tudnod kell, hogy ott van veled, és mindenen keresztül soha nem hagy el, és az Úr fog téged ebből a viharból kiszabadítani. Ő az, aki téged sátorává, szentélyévé tett, Ő él a bensődben, és nem számít, mivel nézel szembe, mert nagyobb az, aki benned van. Istennel nem vallhatsz kudarcot, Istennel soha nem kerülhetsz vesztes helyzetbe! És én sem fogok, soha nem fogok alávetett helyzetbe kerülni, mert Isten él bennem.

A kompromisszumot nem ismerő hit hisz abban, amit még nem lát, és a jutalma, hogy meg is látja. Amiket most látunk, azok időlegesek. Amiket nem látunk, azok örökkévalók. Isten a Teremtője a mennynek és a földnek, Ő teremtette a láthatót és nem láthatót. Mindezeket Isten magáért teremtette. S lehet, hogy a nem láthatókat még nem látod, de ezek legalább annyira reálisak, mint amiket látsz. A nem láthatókat Isten már megvásárolta számodra Jézus vérén keresztül, az Ő megváltó áldozatán keresztül, s ezek a szellemvilágban már készen vannak számunkra, mert Ő megszerezte. S arra várnak, hogy bejöjjenek a látható világba. Isten arra vár, hogy a nem láthatóban levő dolgokat rád árassza a láthatóba. De ezt a hiteden, mint eszközön keresztül tudja megtenni. Ha a hitedben kompromisszumok nélkül megállsz, egyszer, mikor éppen felébredsz, vagy sétálsz, felfedezed, hogy amiben hittél, az megérkezett, MEGKAPTAD. S ekkor már nem is fog meglepetésként érni, mert hitted, hogy ezt megkaptad, és már előre dicséretet adtál Istennek érte, és örültél, hogy meglesz neked. A hited az eszköz, amin keresztül az Úr ezt megcselekszi, erre a hitre nagyon vigyázz, soha ne köss kompromisszumot vele kapcsolatban. A hit az a szent döntés, amely összeházasodott a kompromisszumok nélküli elhatározásoddal.

Megvallás: én a végsőkig elhatározott vagyok! Nem fogok hátat fordítani, hanem előre nézek, erősebb leszek hitben, és megállok itt, amikor a reggel jön, és az ördög nem fog legyőzni engem, s megkapom azt, amiben hittem, mert Isten hűséges, Ő nem hibázik, és nem vall kudarcot. A hitem működik, és hiszem, hogy megkaptam, amiért imádkoztam. El vagyok szánva arra, hogy addig szilárdan, állva maradok, amíg meg nem látom a hitem eredményét.

Egy példa: a hited által hiszel egy új házban, vagy kocsiban, és hited által adsz hálát és dicsőséget az Úrnak. Végig megmaradok hitben, hogy amikor majd találkozunk, az Úr azt mondja, jól van hű szolgám. Tiszteletet akarok adni Neki ez alatt az idő alatt, amíg nem látom meg a hitem tárgyát. Mert tudom, hogy Isten semmi jót nem akar visszatartani tőlem, mindazokat az időleges látható dolgokat meg akarja változtatni. Ebben az ép, meg nem tört kapcsolatban akarok maradni az Úrral, és azt mondani: szeretlek, hálát adok neked. S Ő is azt mondja, szeretlek téged, s az a békesség, kimondhatatlan öröm áraszt el engem, a dicsőség teljességével, ami a bensőmben van, és eldöntöttem, elhatároztam, hogy az Úrral járok, és hogy vele élek. Emlékezz: nem azért szabadulunk meg, és vagyunk áldottak, mert van hitünk, és az alapján munkálkodunk, hanem a hitünk miatt, amely munkálkodik. Ez a kompromisszumok nélküli hit munkálkodik. Ezért a hit nem alku tárgya. Nem lehet kompromisszumot kötni.

Ám Isten nem közömbös, és nem kemény azért, mert vele nem lehet megalkudni. Amikor az Ószövetségben azt mondja, hogy gyertek, törvénykezzünk együtt, ezzel azt jelenti ki, hogy az Ő Igéje világos, egyértelmű. Nincsenek benne kétértelmű, homályos utalások. Így az Ige magasabb rendű, mint a sötétség. Legyőzi a sötétséget, bűnt, betegségeket, fájdalmat, szegénységet, felülkerekedik az aggodalmaskodáson, idegeskedésen, megbántottságon, bántáson. Isten Igéje minden körülmények között, minden helyzetben sikeres, akármivel is fogsz találkozni az életedben, Isten Igéje győzni fog! Isten Igéje egy győzelemre törő szó, ami nem fog és nem is képes veszíteni, kudarcot vallani. Isten nem közömbös, és nem kemény, hanem azt akarja, hogy menjünk a hit területére. S azért hív oda, mert ezen a területen tudunk mindig győzni. Az Úr egyetlen helyzetet sem akar látni, amiben veszítenénk.

1 Thess 3,1- Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében. És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangéliumának [hirdetésében], hogy erősítsen (megalapozzon, az alapokat rakja le - ang.ford) titeket és intsen titeket a ti hitetek felől;

Itt van, amire fókuszálni kell: el ne hagyjátok az összegyülekezéseteket - itt értheted meg igazán, hogy miért is olyan fontos gyülekezetbe járni. Pál írta ezt a levelet a gyülekezetnek: tovább már nem tudom magam tűrtőztetni (mai nyelven talán: tovább nem tudok nyugton maradni), tudnom kell, hogy is vagytok.

Tudjátok, hogy amikor gyülekezetbe jártok, mi történik veletek? Miért fontos hogy itt légy és halld a prédikált Igét? Mert ami a prédikátor szájából kijön, az megalapozza a hitedet és megerősíti életedet. Erősebbé tesz. Ezért nem szabad elhagyni az összegyülekezéseteket. Timótheust azért küldte Pál, hogy tisztában legyen a gyülekezet állapotával. Másrészt, hogy megalapozza őket. Ezért fontos hogy járj a gyülekezetbe. Meg fog erősíteni a gyülekezetben hallott Ige a hit-viselkedésedben, vagyis megalapozza a viselkedés mintádat, hogy amikor nehéz helyzetbe kerülsz, tudd, hogyan kell viselkedned, mit kell tenned, és megvigasztaljon a hitedet illetően.

Tehát Timótheus lement, és megnézte, hogy milyen állapotban vannak, megvizsgálta őket, és ahol nem voltak megalapozva hitben, ott megalapozta őket, és tovább fejlesztette a hitüket, hogy megvidámítsa őket a hitüket illetően. Szükséged van arra, hogy amikor bizonytalan vagy a hitedben, jöjjön valaki, és azt mondja: „testvérem, sikerülni fog! A hited erős arra, hogy átmenj ezen a helyzeten. Ne add fel. Ne köss kompromisszumot. Mert lehet, hogy pont most vagy az áttörés küszöbén. Lehet, hogy pont az előtt az ajtó előtt állsz,

amit az Úr épp készül megnyitni. Amiben hiszel, itt van a küszöbön. S azért jöttem, hogy ne add föl. Hogy megvidámítsalak és megerősítselek, hogy ne add föl, mert a hited által képes vagy megállni. Azért jöttem, hogy megegyezzek veled, hogy együtt imádkozzunk, együtt dicsérjük az Urat. Veled vagyok mindenben, hogy megvidámítsalak, és megerősítselek." Szükséged van erre? Hit barátokra, akik mindig ott vannak, amikor épp szükséged van rájuk? Akik nem lehúznak, hanem felemelnek? Olyanra nincs szükséged, aki állandóan lefáraszt és lehúzza a hitedet, rád árasztja a szemetet, állandóan panaszkodik a gyülekezetre, a pásztorra, mi az, ami nem jó a gyülekezetben. Akik arra akarnak rávenni, hogy kompromisszumot köss a hitedben. Nehogy ezekhez csatlakozz! Egy kis kovász megrontja az egészet.

Pál azért küldte Timótheust, hogy megalapozza őket hitükben, a hamis tanítók tanításait korrigálja, hogy a hamis doktrínák ne rombolják a gyülekezetet. És megvigasztalja őket a hitüket illetően. Ha Isten Igéjét prédikálják a gyülekezetedben, akkor az az a hely, ahová el kell menned, hogy a hited megalapozódjon és megvigasztalódj. Nincs olyan nagy hitű ember, akinek a hite ne fejlődhetne még. És ez a hit fog megvigasztalni téged. Ezért kell hallgatnod a pásztorodat. Mit is kívánt Pál? Hogy a hitük szilárdan ragaszkodjon Krisztushoz. Amikor megalapozódsz hitben, ez azt jelenti, hogy stabillá tesz téged, nem könnyen esel el, viszont könnyen tudsz a nyomásoknak utat mutatni, és visszautasítod a kompromisszumokat.

Nyomás alatt nem kötsz kompromisszumot - ezt jelenti: megalapozott. Nem habozó, nem változékony. Független attól, hogy van-e nyomás vagy nincs. Amikor pedig a megvigasztalásról beszél, ez azt jelenti: ha jönnek a nehézségek, nem zavarja meg őket, hogy mit is kellene tenniük. A nehézségek egy ember életében előidézhetik a kompromisszumokat. Ha nincsenek olyan emberek, vezetők, pásztorod és más vezetők a gyülekezetedben, akik megvigasztalhatnának a hitedben, akkor könnyen kompromisszumot köthetsz, ha problémákkal találkozol. Ezért kell gyülekezetbe járnod. Milyen érdekes, az emberek nagy része, ha gondokkal kerül szembe, nem az Úrhoz, nem a gyülekezetbe szalad, hanem épp ellenkezőleg. S miért? Mert nincsenek szilárdan megalapozva a hitükben. Nem tudják, hogy ha a gyülekezetbe mennének, a hitük még jobban megalapozódna.

Ezért küldte Pál Timótheust a Thessalonikai gyülekezetbe. Hogy megalapozza és megvigasztalja őket a hitüket illetően. Nem akarta, hogy a nyomások alatt a hitük megrendüljön, hanem hogy a hitük szilárd, kételkedés nélküli legyen, változhatatlan. Hogy eltűrjék ezeket a nehézségeket, míg a hitük által megszabadulnak. Tehát ne légy elkedvetlenedve, ne törjön le, ha nehézségekkel találkozol, vagy ha küzdened kell életednek ebben a szakaszában. Inkább szaladj a gyülekezetbe, a menedékvárosba. Ahol barátok vigasztalnak téged a hitedben, melléd állnak, akikkel meg tudsz egyezni. Harcold meg a harcot. Soha ne jusson eszedbe kompromisszumot kötni a hitedet illetően, mert ezen a próbán, teszten át fogsz menni.

A nehéz idők nem tartanak sokáig. De a kompromisszumok nélküli hitű emberek messzire jutnak. Ha nehéz helyzetbe kerülsz, szilárdan, erősen meg tudsz állni, úgy, hogy a támogatók körül fognak téged. Ebben a helyzetben győztesen megállhatsz, te leszel a győztes, s átkerül a hited egy magasabb szintre. S az életedben előállnak azok, amikben addig hittél, és örvendezni fogsz az ellenségeid előtt. Szellemben örülsz, hálát adsz Istennek, mert újra bebizonyította, hogy Ő hűséges Isten. Ha már egyszer átkerültél egy ilyen helyzeten, s mégy tovább, s megint nehézségbe ütközöl, nem esel kétségbe, hanem visszanézel az ösvényedre, és azt mondod: hohó, az Úr egyszer már megszabadított, és most is meg fog! S ugyanaz az erő, ami akkor megszabadított, most is meg fogja tenni. Lehet, hogy most keményebb a helyzet, mint akkor, de ugyanaz az erő meg fog szabadítani most is. És hálát adsz máris az Úrnak. Nem érdekes, hogy keményebb helyzetbe kerültél, az az Úr, aki akkor megszabadított, itt és most is meg fogja tenni. És most már azt is tudod, hogy mindegy, milyen helyzetbe kerülsz, hogy az ördög mivel próbálkozik, látod, hogy az Úr megszabadított itt, meg itt, meg itt, és Ő most itt is meg fog szabadítani. Adjunk hálát az Úrnak! Halleluja! Ó, az én Istenem élő! Soha nem hibázik, soha nem jön későn! És nem hagy téged kudarcot vallani.

Megvallás: az Úr jó, kegyelmes. S ha jó Isten bárkihez, akkor velem is jó lesz. Isten jó Isten. Ő nemcsak Isten, de az apám is. Az én valóságos édesapám. Én az Ő gyermeke vagyok. Isten szeretete rám árad. Amíg bűnös voltam, Krisztus meghalt értem, és Isten szeretete megszabadított, lezuhanyozott, és Isten értem, velem van, velem jár, és én győztes vagyok. Győztes vagyok! Hallelujah!

Soha ne köss kompromisszumot a vihar közepén. Lehet, hogy nehéz. Lehet, hogy éjszaka szomorúság jön be, de reggelre öröm. Lehet, hogy próbák között vagy most, lehet, hogy szembe jönnek veled. És olyan erős viharban vagy, hogy a szemedből könnyek jönnek. De ez ne vezessen oda, hogy kompromisszumot köss. Mert az öröm jön reggel. Minden dicsőséget, minden hálát Neked adunk Atyám!

Oral Roberts

- Milyen ember Jézus?

A következő Oral Robert egyik klasszikus üzenete az 1950-es évekből, amikor egy levélben a következő kérdést kapta:

„Kedves Roberts testvér!

Lenne egy különleges kérésem, és Ön az az ember, aki ezt meg tudná tenni nekem. Biztos vagyok benne, hogy ez százezrek kérdése is egyben: Kérem mondja meg nekem, milyen ember ez a Jézus?"

ELŐSZÖR, Jézus Krisztus az emberek lelkének, értelmének és testének hatalmas szerelmese.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus már az előtt szeretett minket, mielőtt mi szerettük Őt. (Ef. 1,4) Saját életét, vérét ontotta ki azért, hogy bebizonyítsa, hogy Ő a mi lelkünk nagy szerelmese (János 3,16-17). Hogy bebizonyítsa szerelmét a testünk iránt, felvette magára a mi betegségeinket és fájdalmainkat (Máté 8,17).

MÁSODSZOR, Jézus Krisztus az áldások nagy osztója, nem visszatartója.

Mit mond az Írás, Hit nélkül lehetetlen neki tetszeni, mert... ő megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik Őt (Zsidó 11,6 KJV). Jézus az áldások adója. Személyre szabott áldásait nem válogatás nélkül, találomra osztja. Ha az Ő személyes áldását szeretnéd, személyes módon kell keresned Őt, mert az Ő áldását az kapja, aki szorgalmasan keresi Őt.

HARMADSZOR, Krisztusé minden hatalom, erő - nem csupán a hatalom egy töredéke, hanem olyan hatalom, amiről sohasem álmodtunk.

Jézus mondta: Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön (Máté 28,18). És Ő kész rá, hogy használja ezt az erőt, amikor szükséges, azzal a feltétellel, hogy mi hiszünk benne a hitünkkel, szeretjük Őt a szívünkkel, és az életünket az Ő akaratához igazítjuk.

Én személy szerint tudok valamit Istennek erről a hatalmas erejéről. Látom, amint Krisztus ereje megváltoztatja az emberek életét, felemeli őket a legalsóbb pokolból a legmagasabb mennyig, a legmélyebb szomorúságból a legfényesebb örömbe. Látom az Ő erejét, amint elpusztítja a betegségeket és fájdalmakat, a testeket éppé teszi és az elméket erőssé és tisztává. Látom, ahogy Isten ereje legyőzi a félelmet az emberek életében, megoldja a frusztrációkat, és békességet ad a léleknek és elmének. Igen, én tudom, hogy Krisztusé minden hatalom, nem csak egy részlete.

Halálos beteg voltam tuberkulózissal, és semmi sem volt képes változtatni a betegségemen - semmi más, csupán Isten ereje. Isten ereje egy pillanat törtrésze alatt megtette értem azt, amire a földi erő, hatalom képtelen volt.

NEGYEDSZER, Ő a hatalmas építész, és elment, hogy helyet készítsen nekünk.

Názáreti Ács most az örökkévalóság építésze. A kezek, amelyek a kalapácsot fogták...a kezek, amelyek az ökör jármát készítették...amelyek házakat emelt Názáretben...most ezek a kezek az örökkévaló építész kezei.

Szeretnék rámutatni arra, hogy Krisztus, az örökkévaló építész, egy személyre szabott helyet készít most azoknak, akik szeretik és szolgálják Őt. Házat épít minden egyes szerető és hűséges gyermekének (János 14,2).

ÖTÖDSZÖR, Krisztus a nagy Kapitány, üdvösségünk kapitánya.

Jézus a terheinket az Ő vállain hordja, és az erőnk az Ő jelenlétéből van. Ő a mi hűséges barátunk. Ő azt mondta: „Nem hagylak el soha, és nem távozom el tőled." (Zsidók 13,5)

Vannak barátok ebben a világban, akik ragaszkodnak hozzánk akkor is, amikor mások talán elhagynak a szükség órájában. Mégis, az emberi teremtmények nem mindig olyan erősek, amilyeneknek lenniük kellene a barátság kötelékében.

De Krisztus a mi örökké hűséges barátunk. Ő a dicsőséges és mindenre-elegendő Megváltó, aki megment mindenkit a legtávolabbi helyekről is, akik Istenhez jönnek Általa, akik meglátják, hogy Ő örökké él, hogy esedezzen mindannyiunkért (Zsidók 7,25).

VÉGÜL, Krisztus a gyengéd orvos, aki meggyógyítja minden betegségünket.

Jézus eljött ebbe a bűnnel, betegséggel és démonokkal teli világba ezt mondva: „Az Úrnak Szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy az örömhírt hirdessem a szegényeknek, elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szíveket, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, a vakoknak látásuk visszanyerését, és szabadon bocsássam a lesújtottakat. (Lukács 4,18)"

Ugyanez a Jézus később azt mondja: „A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön, és pusztítson: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!" (János 10,10)

Jézus tudja az orvosságot minden betegségre. Túl jó ahhoz, hogy rosszat tegyen, túl bölcs ahhoz, hogy hibázzon. A csodák ideje nem járt le! „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!" (Zsidók 13,8)

KICSODA JÉZUS?

Jézus az örökkévaló Isten Fia ... a Békesség Fejedelme ... a fényes hajnalcsillag ... a völgyek lilioma ... Sáron rózsája ... az élet forrása ... és a méz a kősziklában.

Jézus Krisztus Oral Roberts legjobb barátja az összes között. Sok barátom van ezen a világon, de mivelhogy emberek, ezért nem tudnak olyan barátaim lenni, mint amilyen Jézus. Én is a barátjuk vagyok, de én sem tudok soha olyan barát lenni a számukra, mint Krisztus, mivel Krisztus felülmúl minden emberi korlátot. Ő minden emberi kudarc fölé emelkedik.

Hiszem, hogy Krisztus nem csupán egy olyan barát, aki ragaszkodóbb egy testvérnél, hanem olyan, aki az örökkévalóságban is velünk marad - Isten Fia és mindazok számára Megváltó, akik hisznek.

Sok mindent mondhatnék Krisztusról ma, de azt gondolom, nem mondhatnék nagyobb dolgot annál, hogy Ő a mi Megváltónk. Ő a mi Gyógyítónk. Ő a mi Örökkévaló Barátunk. Ne kételkedj, higgy benne. Fogadd be Őt ma a szívedbe.

David Wilkerson

- A krisztusi áldás teljességének megszerzése

„Azt azonban tudom, hogy ha majd hozzátok megyek, a Krisztus teljes áldását viszem magammal."(Róm. 15,29). Pál ezeket a szavakat a római keresztényeknek írta. Azt mondta: „Nincs kétségem, hogy mikor találkozunk Krisztus áldásának teljességével lesztek eltelve."

Minden keresztény hívőnek tudnia kell azt, amire az Apostol felhívja figyelmünket, hogy Krisztus áldásának birtoklása nem mindenki számára ugyanaz. Némely hívő elnyeri ennek az áldásnak a teljességét, ami igazában mindannyiunk célja, - minden hívőnek be kellene lépnie az Úr áldásának teljességébe -, de mások csak kisebb mértékben teszik magukévá azt.

Az Efézusbeliekhez írt levelében Pál arra sürget mindenkit, hogy a legteljesebb áldást keressék: „A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet, ... míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk, ... és megismerhessétek a Krisztusnak ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek." (Efézus 4,7.13; 3,19)

Figyelj ezekben a versekben a „teljesség" szóra. Ennek a szónak a görög jelentése - amit Pál itt használ: „befejezni azt a feladatot, mely teljesen betölt" vagyis azt az Isten adta feladatot, mely szerint életünkben Krisztus teljes áldásának megszerzésére törekszünk.

Pál tovább magyarázza: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Efézus4,5-6) Egyszerűen azt mondja, hogy az Atya, Fiú, és a Szent Szellem az Ő gyermekeiben lakik. Jézus megígérte: „a valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk és maradandó lakást szerzünk (készítünk) nála," (Lásd: János 14,23). Pál rámutat arra, hogy mindannyian egyenlő joggal járulhatunk az Úrhoz. Mindannyiunknak egyenlő esélyünk van az egyre növekvő áldásra. Igazából Pál szerint „a Krisztusi áldás" folytatólagosan kellene, hogy növekedjen életünkben.

Gondolj csak a hihetetlen mértékű Krisztusi áldásra Pál életében. Ez az ember Jézustól személyesen kapott kinyilatkoztatásokat. Azt írja, hogy Krisztus megjelent előtte. Persze Pál jól tudta, hogy ő nem tökéletes még, de azt is tudta kétség nélkül, hogy nem volt semmi az életében, ami Krisztus áldását hátráltatta volna.

Pál azt mondja: „Azt azonban tudom, hogy ha majd hozzátok megyek, a Krisztus teljes áldását viszem magammal." (Róma 15,29) A Krisztussal telt életbe vetett bizalommal mondta: „Abban magam is gyakorolom magamat, hogy lelkiismeretem Istennel és emberekkel szemben mindenkor olyan legyen, hogy botlására senkinek ne legyek." (Ap.csel. 24,16)

Lényegében amit mond: „Életem egy nyitott könyv az Úr előtt, nem rejtegetek szívemben titkos bűnt és így nincs vitája velem. Megnyilvánulásai, mint áldások ömlenek reám. Így mikor prédikálok nektek, nem emberi okoskodást hallotok, nem halott, tudálékos teológiai prédikációkat, hanem Isten saját szavait halljátok."

Krisztus teljességének nincs semmi köze az anyagiakhoz. Természetesen az egészség és földi javak, Isten kegyelmes kezéből való áldások, de Pál itt egy sokkal nagyobb áldásról beszél. A görög szó amit „áldásra" használ, Isteni dicséretet jelent, mintha az Úr azt mondaná, „Nagyszerű, jól tetted!"

Röviden, az áldás, amire itt Krisztus utal, az egy olyan élet, ami kedves Isten előtt. A Szent Szellem által adja ezt a belső érzést, mely szerint Isten életünkre néz és azt mondja: „Meg vagyok elégedve veled fiam, lányom. Nincs semmi közöttünk, ami hátráltatná egyességünket és kapcsolatunkat."

A Zsidókhoz írt levél szerzője így összegezi Krisztus áldásának teljességét:

„A békességnek Istene pedig, aki a juhok nagy pásztorát, Urunkat, Jézust, örök szövetség vérével a halottak közül előhozta, igazítson helyre titeket minden jó munkálásában, hogy az ő akaratát tegyétek meg, s ő is a Krisztus Jézuson keresztül azt tehesse bennünk, ami neki tetszik. Dicsőség övezze őt az örök korok korain át. Ámen." (Zsid. 13,20-21)

Szeretek ilyen emberek környezetében lenni, akik ilyen krisztusi életet élnek. Egy illat veszi körül őket, bizonyságul, hogy Jézussal voltak. Mint Pál, az ilyen szentek Istentől kapott elégedettséggel vannak betelve. Vágyakozva várnak, hogy Krisztus jelenlétében lehessenek és éhségük állandóan növekszik az Úrral való meghittség iránt. Jézusról beszélnek állandóan, és szeretetét és szentségét árasztják.

Az ilyen emberek élvezik az életet, de elkerülik a bolond beszédet. Teljesen elválasztott életet élnek ettől a világtól. Isten áldása látható életükben és családjukban. Lehetnek szegények, de életüket az Úr megáldja.

Ne értsétek félre, ezek is átmennek a szenvedés és megpróbáltatás időszakain, de mint Pál, habár néha levertséget éreznek, de ez nem pusztítja el őket. És sohasem adják fel a harcot. Meg vannak győződve arról, hogy befejezik az élet útját hittel és szolgálatukat Isten tetszésére.

Ennek az üzenetnek a célja az, hogy felfedezzük, mi hátráltathatja Krisztus teljességét életünkben.

Pál a Galatákat kérdezte: „Szépen futottatok! Ki tartott fel, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek? Ez a rábeszélés nem attól van, aki elhívott titeket. Kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti." (Galata 5,7-9)

Pál itt a gondolkodásmódra utal, egy hittételre vagy teológiára. Azt kérdezi: „Mi van az életetekben, ami visszatart Krisztus áldásának teljességétől? Jól futottatok, imádkoztatok és szorgalmasak voltatok a jó cselekedetekben. De valami történt, nem látom növekedésetek, ehelyett visszaestetek és magatokban bíztok. Nem érzékelem Krisztus édes illatát rajtatok, mint a múltban. Bizodalmatok, tisztánlátástok eltűnt. Valami hátráltat titeket.

Mi lehetett, ami erre az útra térített? Akármi is az, nem Istentől van. Igazában hiszem, hogy „kovász" van köztetek, valamiféle megalkuvás. Felhő takarja el szívetek, valami visszatart és ez Istennel állít szembe. Mi az?

Ismerek sok hívőt, akiket Isten hatalmas módon használt. Önmegtagadó, imádkozó hívők. De valami történt velük, valami visszatartotta őket Krisztus áldásának teljességétől.

Több ilyen pásztort ismerek. Győzedelmesen jártak az Úrral, de valami belopódzott életükbe, valami kompromisszum, és idő teltével megbékéltek vele. Gyakran a hátráltató „kovász" egy egyedülálló bűn.

Pál azt kérdezi: „Mi történt? Mi hátráltatta Krisztus áldásának teljességét életetekben? Milyen „kovász" lopódzott belétek?"

Még az Istenfélő Illés is meg lett akadályozva, hogy belépjen Isten áldásának teljességétbe.

Isten csodálatos mértékben használta Illés prófétát, aki megtört szívvel osztotta meg az Úr fájdalmát Izráel visszahanyatlása miatt. Ez a próféta hatalmas csodákat művelt Isten nevében. Mégis mint Mózes, akit Isten nem engedett be az Ígéret földjére, Illés visszamaradt az Isteni áldás teljességétől.

Ismeritek Illés történetét, győzelmét Kármel hegyén. Ez az istenfélő próféta tüzet imádkozott le az égből és leölte Baál prófétáit. Ezután esőért imádkozott és annyi eső esett, hogy a több éves szárazságnak vége lett Izráelben. Mikor a nép látta mindezt azonnal bűnbánatot tartott, elfordult a bálványoktól és visszatért az Úrhoz.

Itt szeretném a történetet folytatni, amikor a nép a főváros, Jezréel felé rohant, a történtek hihetetlen hírével. Illés megelőzte a lovas szekereket is, és megállás nélkül 32 km-t futott. A Biblia azt mondja, „És az Úr keze Illésen volt..." (1.Királyok 18,46), amint igyekezett előre, Illés egy Isteni küldetésben volt. „Az Úr keze" rajta volt, vagyis vezette őt. Isten egy céllal küldte Illést vissza Jezréelbe. Mi volt ez a cél?

Valami, amit Illés kiáltott Kármel hegyén, feleletet ad erre, „... mindezeket a te parancsolatod miatt cselekedtem." (1.Kir. 18,36) Vagyis: „Uram tudasd mindenkivel, hogy a te szolgálatodban teszek mindent. Amit itt ma tettem, egyszerűen a te parancsolatod volt, melyet imádságon keresztül kaptam meg.

De a gonosz Jézabel királynő hallott a tettekről. Mikor meghallotta, hogy Illés megölte hamis prófétáit, halállal fenyegette meg. A Biblia azt írja: „Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, ..." (1.Kir. 19,1-3)

Illés életét féltve menekült.

Több Bibliamagyarázó hiszi, hogy Illés nem félt Jézabeltől. Mivel misszióját befejezte Kármel hegyén, Isten a pusztába vezette őt, egy fontos lecke tanítása céljából. Vagyis nem volt Isten terve az, hogy Illést visszaküldje Jezréelbe.

Magam részéről nem értek egyet ezzel a magyarázattal. Ez a szöveg igazi értelmének félremagyarázása. Hiszem, hogy Illés azért szaladt vissza Jezréel felé, hogy megölje Jézabelt.

Csak fontold meg; Isten nem akarta, hogy Jézabel újra felállítson egy új gonosz papságot. Miért parancsolta Isten hogy 400 prófétát megöljön, de életben hagyja a bálványimádás anyját? Mikor az Úr előkészíti népét áldására, nemcsak bűnbánatot kíván, hanem a bűn teljes, gyökeres elpusztítását, hogy egy szent és tiszta életbe léphessünk. Csakis ekkor fogjuk megismerni a teljességet.

Hiszem, hogy a Biblia szerint Jézabel halálra volt ítélve. A Jelenések Könyvében Jézus figyelmezteti a Thiatirai gyülekezetet: „Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, állhata­tosságodat, és tudom, hogy utolsó tetteid felülmúlják az elsőket. Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jézabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráznál­kodjanak és bálványáldozatot egyenek. Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja parázna­ságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni.

„Egy­szer csak ágyba vetem őt, azokat is, akik vele házasságot törnek, nagy szorongattatásba, ha el nem hagyja tetteit és nem tér új felismerésre. Gyermekeit halállal fogom sújtani, úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd." (Jelenések 2,19-23)

Krisztus egy szeretetteljes gyülekezethez beszél, hittel, türelemmel, jó tettekkel telt gyülekezethez, mégsem birtokolták Krisztus áldásának teljességét. Miért? Valami volt közöttük, ami hátráltatta, ami visszatartotta őket Krisztus áldásának teljességétől. Jézus azt mondta: „Valami van köztetek, ami hátráltatja teljességemet bennetek, és pedig hogy nem bántok el a Jézabel szellemmel, hanem megengeditek, hogy elcsábítson egyeseket". Krisztus abszolút tisztaságot követel, ha áldásának teljességébe kívánunk belépni. Muszáj, hogy minden bűnt és bálványt kitépjünk szívünkből.

Mi az a bűn, amit ez a Jézabel képvisel? A név, Jézabel, szimbolikus. A héberben „tiszta, szűzies?"-t jelent egy kérdőjellel. Vagyis bizonyosan nem az, inkább tisztátlan. Jézabel a tisztátalanság és a vágyak szellemét jelképezi.

Némely bibliamagyarázó nem is hiszi, hogy ez volt az igazi neve Akháb feleségének, inkább az író ezt a becstelen nevet használta, hogy a királynő karakterét jellemezze. Például, János használta az „Antikrisztus" nevet annak személyét, szellemét jellemezve. Ugyanez volt igaz a „sárkány" névre, ami nem csak Sátánt jelképezte, de akárki mást is, akit Sátán kontrollál.

Leegyszerűsítve, hogy Jézabel egy csábító propaganda a pokolból, és célja, hogy Isten szolgáit elpusztítsa, mindazokat, akiket az Úr felkent és megérintett. Erre mutat a Kármel hegyén történtekről szóló szöveg. Gondoltál arra, hogy honnan jöttek Baál prófétái? Nem külföldről jöttek, hanem Izraeliták voltak, Isten választottjai, de elcsábították őket Jézabel ördögi tanúi.

Nem kétlem, hogy Illés erre lett elhívva, hogy mint Isten eszköze, szétzúzza ezt az ördögi erősséget Izráelben. Illés ismerte az Urat és felismerte hangját. Olyan erővel imádkozott, hogy a mennyek nem adtak esőt, aztán pedig megnyíltak. Mikor palástjával a folyó vizére ütött, a vizek szétváltak. És feltámasztotta a fiút a halálból. Illés nyilvánvalóan a természetfelettiben működött. Egyszer kijelentette Akhábnak: „Illés van itt!" Micsoda bátorság!

De most a hatalmas próféta is félelemmel telve futott el.

A harc, amely Illés és Jézabel között kezdődött ugyanaz, amelyet ma is megvívunk.

Ugyanez a csata ma is folytatódik Isten egyházában. Csak gondolj egy olyan igazi hívőre, mint Illés. Isten munkájára feláldozott, szorgalmas, türelmes, hit által él, szolgál másokat, több és több jó munkában vesz részt. De valami hátráltatja életét. Ez a hívő egy bizonyos mértékben birtokolja Krisztus életét: megváltott, megigazult és az Atya dolgaival tölti életét, de az Úr azt mondja: „Valami panaszom van ellened, valami pusztító dolgot engedtél belopódzni az életedbe. Jézabel szelleme elcsalt és hátráltat abban, hogy engem kövess."

„...Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jézabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráznál­kodjanak és bálványáldozatot egyenek." (Jelenések 2,20) Jézus nem egy tényleges asszonyról beszél itt, aki az Egyházban arra tanít, hogy hogyan paráználkodjanak. Nem. Azokról a dolgokról beszél, amelyeket megengedünk, hogy félre fordítsák hitünket: a TV, az Internet, testi vágyaink. Ezek az erőteljes csábítók.

És mikor Jézus a bálványáldozatok evéséről beszél nem ételről beszél, hanem olyan keresztényekről beszél, akik az ördög asztalánál étkeznek. Az ilyenek talán hangosan dicsérik az Urat a templomban, de miután hazamennek, odaadják elméjüket az elképzelhető legrosszabb szexuális, erőszakos förtelmekre.

Még a világi vélemény is elítéli az ilyesmit. A New York Times-ban megjelent egyik interjú folyamán egy híres fiatal színészt kérdeztek meg: foglalkozott-e valaha is pornográfiával, mint oly sok más hollywoodi színész. A fiatal ember válaszolt: „Nem engedhetem meg hogy elmémet ilyen szenny töltse be. Azok, akik pornográfiával foglalkoznak, nem képesek kontrollálni gondolkodásukat. Gondolataikban állandóan azokat a pornó képeket látják. Én ezt nem engedhetem meg nem csak magamnak, de akármelyik hivatásos színész sem fog ilyesmivel foglalkozni." Szomorú, de sok keresztény hívő nem tud ilyen fegyelmezettségről beszámolni.

Gyakran mikor a Jézabel szelleme el akar csábítani, azt suttogja: „Sokat dolgoztál már, pihenned kell egy kicsit, ideje, hogy szórakozz. Kegyelem alatt vagyunk és Isten nem olyan szigorú. Menj és élvezd azt a bizonyos TV műsort, amit mindig kihagysz. Vagy menj és kölcsönözd ki azt az izgalmas videót. Ha túl messze távolodsz, mindig visszajöhetsz Jézus vére által, és megint tiszta leszel."

Nem! Jézus azt mondja, mégha csak szívedben is adod oda magad egy vágynak, házasságtörést követtél el. Kijelenti lángoló szemekkel: „Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja parázna­ságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni." (Jelenések 2,21) Jézus itt Istennek azokról az elcsábított gyermekeiről beszél, akiket Jézabel szelleme elcsábított.

Az Úr így szól ezekhez: „Kegyelmes vagyok és nagyon türelmes voltam, adtam nektek elég időt, hogy megtérjetek és hátat fordítsatok bűneiteknek. Küldtem prófétákat, beszéltem hozzátok a szószékről, figyelmeztettelek barátaitokon keresztül. Szent Szellemem szeretetben szólt hozzátok, de mégsem tértetek meg.

Arra vágyom, hogy belépjetek áldásom teljességébe, minden segítséget elétek tártam, mégis mint koldusok éltek. Ez egy nagy probléma és nem fog eltűnni, míg végül ellene nem álltok ennek a hátráltató erőnek."

Gondolj bele Jézabel életben hagyásának következményeibe.

Jézus elmondja nekünk mik a következmények:

„Egy­szer csak ágyba vetem őt..." (2,22) A görög fordítás erre: „kifáraszt, megfutamít". Folyamatos félelmet, fáradtságot, állandó menekülést jelent.

„nagy szorongattatásba (nyomorúságba)..." (2,22) A görög itt feszültséget, problémákat, levertséget jelent.

„Gyermekeit halállal fogom sújtani..." (2,23) Azoknak, akik Jézabellel kötöttek szövetséget - ha meg nem térnek -, halál lesz a végük.

Miért bánik az Úr ilyen szigorúan azokkal, akik Jézabellel mentek „ágyba"? Mert mindazoknak, akik az Urat szolgálják, ezt nagyon komolyan kell venniük: „úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd." (2,23)

Ezek a szavak nem egy ősi Ótestamentumi próféta szavai, hanem Jézus saját figyelmeztetése a kegyelem idejében. Azt mondja: „Mindenki, aki az én gyülekezetemben van, tudja, hogy Jézabel szellemét le kell rombolni, ennek a szellemnek meg kell halnia, másképpen soha nem fogjátok megismerni áldásom teljességét."

Nézzük csak meg Illést megint. Szerintem ő a Biblia egyik legerőteljesebb személyisége, mégis hagyta, hogy Jézabel életben maradjon. Illés ok nélkül hibázott küldetésében.

Mi volt Illés kudarcának gyökere? Jézabelnek nagyobb erőt tulajdonított, mint Istennek. Csak fontold meg: A Kármel hegy győzelme után ébredés tört ki az országban, az emberek meg voltak győzve és bűnbocsánattal megtértek. Jézabelnek nem volt ereje többé, ha megkísérelte volna Illés legyilkolását, a nép védelmébe vette volna a prófétát, de Illés a fenyegetéstől megijedt és elvesztette hitét.

Érted, hogy mi az üzenet célja? Isten, aki megváltott minket, aki győzelmet adott bűneink felett, és csodákat művelt életünkben el tud pusztítani akármilyen Jézabel-vágyakozást. Le tud rombolni minden erősséget, ki tud ölni minden bűnt, és ki tud szabadítani az ellenség hatalmából.

Sok vívódó keresztény hívő azt gondolja: „Ez a szokás bennem ellenállhatatlanul erős. Hol van a győzelem?" És az ellenség suttog: „Isten nem hallja imádat, add fel a harcot, imáid ellenére is el fogsz bukni." De az Úr válaszol: „Nem! Nincs olyan hatalom, olyan Jézabel szellem, aminek uralma van rajtatok."

Illés úgy tett, mint legtöbb hívő: elfutott. Dávid is ír erről, hogy el szeretne repülni a pusztába, mint a madár. Jeremiás próféta egy egyedülálló kunyhóba kívánt elbújni valahol a pusztában. De ezek a hívok, akik ilyesmire vágynak, igazában a megpróbáltatások elől menekülnek.

Később Dávid is így következtetett: „... nem félek a gonosztól ..." De Illés inkább elfutott és elbújt. Feladta a harcot és Jézabel életben maradt.

Isten minden félelmük és hibájuk ellenére is szereti szolgáit.

Hiszem, hogy Illés történetében Isten egyik legkönyörületesebb tettét láthatjuk, félelemmel telt szolgája iránt. Illés a pusztában egy fenyőfa alatt találta magát, mélységes levertséggel aludt el. De az Úr elküldte angyalát, hogy ébressze fel és arra késztesse, hogy egyen kenyeret és igyon vizet. Illés evett-ivott, de levertségében megint elaludt.

Az angyal megint felébresztette egy második ajánlattal. És Isten szólt hozzá kedvesen: „Illés az út előtted hosszú, kelj fel és egyél, mert erődet meghaladó út áll előtted" (1.Királyok 19,7) Mintha azt mondta volna: „Barátom ez túl sok neked egyedül, veled vagyok."

Isten szeretete soha nem volt kétséges a próféta iránt. Nem számított, hogy szolgája hibázott és elfutott, félelme, levertsége és vágya ellenére sem. Isten nagyon szerette Illést. És ugyanez igaz ránk nézve is, akik szeretjük Őt.

De Istennek egy másik üzenete is volt Illés számára. Egy irgalommal teli figyelmeztetés, és ez ma is igaz. Azt kérdezte: „Mit csinálsz itt Illés?"(19,13) Annak ellenére, hogy az Úr megbocsátott Illésnek, nem felejtette el az ügyet.

Túlságosan szerette Illést ahhoz, hogy elfelejtse a történteket.

Illés egy kifogással válaszolt, de Isten nem fogadta el. Megint feltette a kérdést: „Miért vagy itt?" Lényegében azt kérdezte, miért adtad fel a harcot, Illés? „Miért adtad fel a szolgálatodat? Honnan van ez a levertség?"

Végül is Isten elfogadta Illés felmondását. Lényegében az Úr azt mondta: „Nem kényszerítelek, hogy folytasd a munkád, de a helyedre Jéhut kenem fel. Ő fogja betölteni (befejezni) küldetésed, Jézabel kivégzését."

A tény az, hogy ha abbahagyjuk szolgálatunkat, az Úr ezt megengedni. Nem fog kevésbé szeretni minket. Meg fogja engedni, hogy kisebb mértékben birtokoljuk Krisztus áldásának teljességét. Valóban mikor az idő eljött, hogy Illés hazamenjen az Úrhoz, egy tüzes mennyei szekér ragadta el őt. Illés nagy tiszteltben volt. De mint Mózes, akinek nem volt megengedve, hogy az Ígéret földjére belépjen, Illés soha nem vehette birtokba Krisztus áldásának teljességét.

Talán azt mondod, nincs problémám vágyakkal, nem vagyok egy házasságtörő vagy parázna. Köszönet az Úrnak, hogy Jézabel szelleme nem csábított el. Örömmel hallom ezt, de minden szolga életében, akik be kívánnak Krisztus áldásának teljességébe lépni, egy Illési pillanat el fog jönni. Szembe fogtok állni azzal a legnagyobb, legellenállhatatlanabb ellenséggel, amellyel még soha sem találkoztatok. És Jézabel szelleme harcolni fog ellnetek, azt suttogva, "Most el fogsz bukni, számodra mindennek vége!"

Mikor eljön ez az idő, ne gondoljatok menekülésre. Ne adjátok fel a harcot és ne veszítsétek el Isten ígéreteit. Álljatok ellene a Jézabel szellemnek. Az Úr azt mondta, hogy nincsen hatalma felettetek.

Még egy utolsó bizonyíték Isten kegyelmére. Annak ellenére is, hogy Illés nem fejezte be feladatát, Isten megadta szolgájának az utolsó szót Jézabelt illetőleg. A Biblia azt írja, hogy Illés megprófétálta: „Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt." (1.Kir. 21,23) És pontosan ez történt. Jézabelt legyilkolták azon a helyen, ahonnan Illés elmenekült és a kutyák nyalták fel vérét. Isten megadta prófétájának az utolsó szót.

Kedves szentjeim, Urunk diadalmassá tett minket, és ez az Ő végső szava. Állj fel és harcolj. És Ő lesz az, aki áldásának teljességébe vezet minket.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Oldal: Keresztény írások
2011 Az áttörés éve az egész világon - © 2008 - 2024 - attoreseve.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat